Csatlakozom!!!

Először is végre a bloggerekhez (kemény küzdelem után!), aztán a felvetésekhez... MissRednek tetszett a meglátása: igen nagy a szakadék a "vegyes" és a "csak/többségében női" munkahelyek légköre között! Én -pechemre!- tipikusan női hivatást választottam, tehát jól ismerem az atmoszférát... A kollégák (többnyire anyagi helyzetük alapján) klikkesednek, kicsinyes megjegyzésekkel, szurkálódásokkal keserítik egymás életét, de ezen könnyebb felülemelkedni. A nagyobb gond az, hogy a "főnökség" is nőkből áll, és nyilván az "elitebb" körrel ápol közelebbi (baráti?) kapcsolatot. Önmagában ez se okozna nagy lelki traumát, ha csak a személyes kapcsolatra vonatkozna; ám alig találkoztam a 35 év munkaviszony alatt olyan igazgatóval/helyettessel, aki el tudta volna választani a személyes érzéseit a munkavégzés megítélésétől. Nem is elsősorban a pénzbeli juttatásokra, túlórák juttatására, jutalomra gondolok (bár ez sem mellékes, a mi keresetünk mellett a kis pénz is nagy pénz!). Sokkal bántóbb az, hogy míg egyesek "kedveskedni" járnak be a munkahelyükre, munkaidejük 80%-ában lázasan kapkodva sopánkodnak, hogy mennyi dolguk van - a többiek elvégzik helyettük is, a magukét is szó nélkül. Ez utóbbi kör csak akkor kap visszajelzést a munkájáról, ha valamit elhibázott vagy késett a határidővel, míg az előbbi (az "egyenlőbbek"), ha véletlenül mégis végigcsinálnak valamit, éppen csak elismerő oklevelet nem kapnak. Hetekig zeng a tanári, hogy "Juliska megtartotta az énekkart/szakkört/valamit, és milyen remek volt!..." Igaz, a majdnem kötelező csapatépítő (pár ezer Ft + szombat, vasárnap) kirándulásokon ők mindig részt vesznek (közvetlenül az igazgatónőmellett...), miközben a többiek otthon igyekeznének pótolni a heti elmaradt házimunkát, két szót váltani a saját családjukkal, rokonaikkal, és - ha még maradt! - a barátaikkal. Ahogy Peti írta, ők már be is indították a sztahanovista mozgalmat, sőt nálunk már a kommunista szombatot is! Bár ez sem kötelező, de listát vezetnek a részvételről, számon kérik a "hiányzást". A gond csak az, hogy ezeken a szombati műszakokon is a smúzolás a fő tevékenység, érdemi munka alig történik - mégis ez a lojalitás fő fokmérője a főnökség szemében. Bocsi, hogy a saját tapasztalataimat ilyen hosszasan ecseteltem, de mivel ti többnyire "vegyes" munkahelyen dolgoztok, talán nem mindnyájan érzitek, milyen szerencsétek van: ha férfi is van a közelben, tényleg egész mások a nők... Mára befejezem, de lehet, hogy később érdemibb folyt. köv.!!!