Úgy vélem sikerült belenyúlnunk a darázsfészekbe, még ha képletesen is.
Ahogy kiveszem az eddigi hozzáírásokból nagyjából hasonló véleményen vagyunk, attól függetlenül, hogy ki hol és mennyi ideje dolgozik az adott munkahelyen. Eddig nekem is sikerült lehúznom egy 30-ast a közszférában és megmondom őszintén mindig abban bíztam, hogy a következő év jobb lesz. Ebben még most is bízom, csak már nem hiszek benne.
Abban is sok igazság van amit a Hunny írt, miszerint a munkahelyen eltöltött sok idő alatt kialakulnak barátságok, melyek színesebbé és elviselhetőbbé tehetik a munkaidőt. Sőt egy idő után bizonyos kapcsolatok a magánéletben is folytatódnak tovább. Nekem sok olyan barátom van, akiket a munkám során ismertem meg és, bár már régóta nem dolgozunk egy helyen a barátságunk és a kapcsolatunk megmaradt.
Sajnos az éremnek mindig két oldala van, ezért osztom a Kati véleményét is, miszerint vannak izzasztó munkát mímelő, magukat fényező kollégák, akikkel nem szívesen tölti idejét az ember.
De hát ezért túlélő tábor, meg kell találni minden nap azt a középutat, azokat a pozitív élményeket, melyek elviselhetővé esetleg kellemessé teszik a munkában töltött órákat.
Azok az idők már rég elmúltak - ha voltak egyáltalán - amikor válogatni lehetett a jobbnál jobb munkahelyek között. Értem ezalatt: jó (sok) fizetés, kellemes társaság (kollégák), megértő főnökség, és nem utolsó sorban, hogy szívesen csinálja az ember a munkáját. Természetesen ilyen nem létezik, hogy az összes feltétel meglegyen de ha már a fele megvan, akkor szerencsésnek mondható az ember.
Miért? Voltak ilyen munkahelyek? :)) Ez olyan meseszerűnek tűnik. :) hihi
VálaszTörlés