Hagy írjak le, „csak úgy” pár dolgot, ami eszembe jut az olvasattak után a témáról. És természetesen ezek döntően saját, megélt élmények. Már most mondom, hogy néha el fogok kalandozni. :) De nem messzire. :)
Érdeklődéssel olvastam végig az összes bejegyzést. Több szempontból is. Nr1, szerintem nagyon jó a téma felvetés. Ez mindig aktuális. Dicséret a témafelvetőnek. (ezzel most pénz nem jár, csak vállveregetés:) ) Nr2 Mint (volt)főnök, az itt felvetett érzéseket a „másik oldalról” is megéltem, és igazán érdekel, hogy miként látják a ténykedésemet/főnöktársaim ténykedését a munkatársaim. Szeretnék tanulni belőle. (hátha lehetek még jó(bb) főnök :) )
Akár hiszitek, akár nem, minden főnöknek van főnöke, akivel kapcsolatban hasonló jelenségeket/élményeket tapasztal meg. Ott sem jött minden egyes elvégzett feladat/részfeladat után a vállveregetés. Részemről maximálisan egyetértek azzal a megjegyzéssel, hogy „az ő munkájával kapcsolatban nem érkezik panasz, minden határidőre és jól elkészítve a helyére kerül. Onnan lehet tudni, hogy kis hibaszázalékkal dolgozik, kvázi minőségi munkát végez. Nem kell folyamatosan rákérdezni, hogy hogy állnak a dolgok. Minden megy a maga útján és halad a munka.” Egy főnöknek igazándiból erre van szüksége. Van egy csapata, van egy feladat mennyiség, amit el kell végezni. A feladatok között nem csak jó kedvvel végezhető, lelkesítőek vannak, hanem sajnos több az olyan, ami „favágásnak tűnik, nyűgös, még ezt is meg kell csinálni, de sokáig tart” típusú.
Utólag könnyebb azt mondani, hogy akkor miért nem úgy cselekedett az a főnök? Miért nem mondta nekem azt, hogy…? Adott pillanatban nem annyira triviális a dolog. Pl: Volt már úgy Veled/Veletek, hogy azt gondoltátok: „Milyen tök jól megcsináltam ezt a feladatot:)! Büszke vagyok magamra:). Most igazán megdicsérhetne a főnököm ezért.”, majd kis idő múlva apránként kiderül számomra, hogy hát ebben a részében is van pici eltérés az elvárhoz képest, meg ott is van egy apróka elírási hiba, meg ott elmaradt egy számítás, meg egy nappal később került feladásra, mint kellett volna, meg ott maradt egy pici folt az új fényezésen, de az csak napfénynél látható, meg… ? Nekem volt ilyen ’élményem’. Háááát, nem jó érzés, ami ilyenkor elfogja az embert. És mi van akkor, ha a főnök, már rögtön a feladat végrehajtás pillanatában meg is dicsért az akkor még jónak tűnő munkámért? Még gázabb érzés. :( Ilyen is volt. :(:(
Többször voltunk csapatépítésen. Én nagyon fontosnak tartottam ezeket az összejöveteleket. Amikor csak lehetett, mentünk. Lényeges, hogy ne csak a pia legyen benne, (bár az sem maradjon el soha, mert az feloldja a gátakat, segít leereszteni a gőzt!!!) hanem, mindenféle program. Nem a megszokott munkahelyi környezet és feladatok, de még is a megszokott munkahelyi csapat. Ilyenkor lehet pl megismerni az emberek rejtett képességeit. Extrém feladatok, szokatlan körülmények között kell/lehet teljesíteni. A feladatok megoldása általában csoportokban történik. Amikor ki kellett jelölni a csoportok vezetőjét, mindenki automatikusan az egyébként is főnökökre gondolt/mutatott. Ez ellen folyamatosan tiltakoztam, mondván itt a lehetőség, hogy más is megmutathassa vezetői képességeit. Háááát…, nem minden választás működött jól elsőre. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a főnökséget is tanulni kell. És természetesen az a jó, ha ebben segítséget kap a munkatársaktól is, ha van visszajelzés a vezető felé, hogy valamit nem jól csinál. Én magam is éltem azzal, hogy megmondtam a főnökömnek, ha valamivel nem értettem egyet, vagy hiányoltam tőle. És idővel volt, amit megtanult! :):) Természetesen dicsértem is, ha valamit jól csinált. Ennek ő is tudott örülni láthatólag! Tehát: dicsérd, ha azt akarod, hogy ő is dicsérjen.
Most ennyi, mert későre jár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése