Hátizsák

Nem csak a keleti tanokban, hanem egyéb részein is a Földnek megfigyelték már az emberek az évezredek alatt, hogy ha valakinek valamije fáj, akkor az avval kapcsolatos szervet kell tehermentesíteni. Szerv persze sokféle van az embernek.

Gondolok arra, hogy akik hetet-havat összehordanak és folyton locsognak, vagy a sok beszédnek sok az alja mondások nem véletlenül alakultak ki. Az ilyen embereknek sokszor elromlanak a fogai, vagy egyéb szájbetegségekben szenvednek. Ha nagyon nem akarunk látni valamit, megfájdulhat a szemünk, vagy elromolhat a látásunk. Ha nem akarjuk hallani, amit hallunk, megfájdulhat a fülünk. Ezek sztomatikus jelek, de érdemes odafigyelni rájuk. Aki sokáig mellékutakon jár, sokszor lábfájós, sántikálós lesz idővel. Aki sumákol, annak nem egyenes a dereka. Ugye ismerjük ezeket? (Természetesen kivétel erősíti a szabályt.)

Olyan sokszor mondjuk, hogy fáj a fejünk. Ha ennek nincs orvosi alapja, érdemes elgondolkodni rajta, mi is az, amit ki akarunk rekeszteni, mégis harcolunk ellene? Aztán vannak a belsőnkből fakadó dolgok, amik a lelki terhek. Az emberek hite szerint a lelkünk a mellkasunkban lakik (kivéve Ó-Egyiptom, mert szerintük a fejben). Ha fáj a mellkasunk, sóhajtozunk, és nyögünk, ha fáj a hátunk. Azt gondoljuk, hogy a túl sok ülő munka, egy erősebb edzés, vagy megerőltetés miatt fáj. Pedig lehet, hogy csak ,,túl sok terhet cipelünk'' és a képzeletbeli hátizsákunk van tele. ,,Teli a puttonyom'' :))) Ugye? Sorolhatnánk még biztosan, de ami miatt ezt leírtam, az a kérdés érdekel.

Ki hogyan teszi le ezt a ,,hátizsákot''? Meg tudunk-e tőle válni, hogy ha túl nehéz? Le lehet-e tenni?

Részemről - már vagy 10 éve gyakorlom - amikor kilépek a melóhely ajtaján, egyszerűen itt hagyom. Persze képzeletben. :) Majdnem mindig sikerül is, de az esetek nagy részében innen távozva már nem akarok és nem is vagyok hajlandó az itteni dolgokkal foglalkozni. Volt idő, mikor nem így volt és a metrón állva majd' belukadt a hátam. Szóval letenni jó :) Ez így vidító dolog, mert érdekes módon egy csomó minden másra jut energiája az embernek. Napunk nagy részét a munkahelyen töltjük, éppen elég a gondokból, problémákból annyi.

De meg tudná-e ezt tenni mindenki? Pl. a Főnök? Hiszen ahogy Peti írta, ő is ember. Vagy el kell fogadnia a felelősséggel együtt azt is, hogy bármikor elérhető és bármikor meg kell oldania egy problémát? A főnökség olyan, mint a falkavezérség: csak akkor lehetsz jó falkavezér, ha a nap 24 órájában teszed azt. Amint picit lankad a figyelmed, valaki a helyedre tör.